A berlini hétvége után hétfőn suliztam kicsit, majd ittunk egy italocskát, azalatt megbeszéltük a Lacival hármasban, hogy pontosan hogyan is tervezzük a lübecki kirándulást és a jövő heti focimeccset, majd ők hazaindultak, én pedig modern jazzre. Igazából sok kedvem nem volt menni, lefelé is lógott az orrom egész órán, mert a koreográfiák sem voltak újak, így azt is untam, de a tanárnő nagyon aranyos volt, megpróbált felvidítani. Végül nem bántam meg, hogy elmentem, hisz ha másra nem is, testmozgásnak jó volt. Viszont előtte elkezdtem vagyis folytattam az egyik otthonról hozott magyar szerelmes regényem olvasását és annyira belefeledkeztem, hogy hazafelé is azt olvastam és pár napon belül be is fejeztem. Most pedig a Büszkeség és balítéletet kezdtem el újra. Na jó, igazából ha ezt most olvassa a Tanár úr, bevallom, annak idején, amikor kellett volna, nem sikerült teljesen elolvasnom, viszont nagyon szeretem a sztorit, úgyhogy most végig fogom olvasni.

Kedden az egyetlen sulis órám után az egész délutánt Kriszti barátnőmmel töltöttem. Ő a magyar barátnőm itt, aki évek óta itt él és tanul és dolgozik és megtalálta itt a helyét. Először mentem hozzá a kolijába, ami teljesen más, mint a miénk. Sokkal jobb helyen van, mint a miénk, mert az a belvároshoz elég közel van, azaz bárhogyan megközelíthető, de közben a környezete nem tetszett, a lakás pedig egyenesen egy panel folyosójához hasonlít, úgyhogy összességében örülök, hogy Rahlstedtben lakhatok. Aztán elmentünk ebédelni egy menzára. (Háttérinfó: A menzák mindig egyetemek mellett vannak és jó minőségű ételeket vehetsz ott menüben potom pénzért.) Majd sétáltunk, bementünk egy-két boltba, felpróbáltunk pár ruhát, de igazából nem vettünk szinte semmit. Szóval olyanok voltunk, mint a lökött tinilányok. De valahogy mégis nagyon jól esett a lelkünknek ez a császkálás. Ezután beültünk egy helyre fagyizni-gofrizni, ahonnan csodás kilátás nyílt az Alsterre (Hamburg tava). Teli pocakkal elsétáltunk a főpályaudvarra, ott a Kriszti beleszeretett egy orchideába, úgyhogy ő vele utazott haza a koliba, én meg a megszokott vonatommal robogtam hazafelé.

Szerdán megint elmaradt egy órám, de ezúttal nem kaptam róla e-mailt, úgyhogy "lelkesen" bementem, majd láttam, hogy senki nincs ott. Írtam az egyik csoporttársamnak, ő megerősített a hitemben, miszerint most sem lesz óra, és még bocsánatot is kért, hogy ő nem szólt. Kedves volt tőle, hiszen honnan is tudhatta volna, hogy én nem kaptam e-mailt. Miután beszéltem pár ismerősömmel a lübecki túráról és a focimeccses lehetőségről, kisétáltam az Alster partjára és egyszerűen a vakító napsütésben leültem egy padra és a tóparton olvastam. Nagyon feltöltött ez az élmény. Mármint pozitív energiával. 
Az egyetlen órám után a Lavinianak volt egy megbeszélése a csoporttársaival a prezentációjukkal kapcsolatban, megvártam, majd elsétáltunk edzésre. Egy nagyon vicces has-, láb- és karizom erősítő edzésben volt részem. Amikor a tanár beállított órára, nem akartam elhinni, hogy egy pocakos, ősz hajú, szemüveges pasi fogja nekünk bemutatni a gyakorlatokat. De aztán mégis így történt. Kábé a mikulás és egy bohóc keveréke volt, de nagyon kedvesen ő is nevetett, ha én nevettem. Szóval így telt el az óra.

Csütörtökön pihengettem, majd este belevágtam a harmadik hivatalos Erasmus bulimba. Út közben beszéltem pár barátommal, akik szintén bulizni készültek, úgyhogy habár kissé illuminált állapotban, de sok pozitív energiát adtak. Sokkal több kedvem lett bulizni. Majd amikor megérkeztem, már ismerős arcok fogadtak, beszélgettem pár baráttal, csináltattam neonos arcfestést és hajnalig táncoltunk.

Pénteken lazulós filmezős-dekorációvásárlós napot tartottunk Laviniaval. Elmentünk, beszereztünk egy apró táblát a lakás közös részére, amin ez áll: "Home, sweet home" és szívecske formájú. Rögtön ki is akasztottam. 
Úgy gondolom, hogy már sokkal inkább otthonomnak érzem ezt a helyet, mint mondjuk másfél hete. Ebben talán a berlini út is sokat segített, hiszen ahogy korábban is említettem, amikor visszaértünk Hamburgba, az olyan érzés volt, mint amikor hazaérkezik az ember. Este megnéztük a Mamma Miat, amit másnap a szomszédom meg is jegyzett, hogy hallotta, ahogy énekeltünk. :D Sebaj.
Atya ég! Majdnem elfelejtettem leírni, hogy a "péntek 13" elméletem megint beigazolódott, miszerint amíg az emberek rettegnek a péntek 13-tól, nekem mindig szerencsenapot jelent. Ezen a pénteken megtaláltam a túrós tészta német megfelelőjét!!! Olyan boldog voltam, hogy nagyon. A németeknek van egy sajtjuk, amit ők sajtnak hívnak, de tulajdonképpen az túró, csak szerintem ettől a kifejezéstől félnek. Illetve találtam egy sűrített tejszínt, ami ugyan a tejfölt nem pótolja, de egészen hasonlít hozzá, úgyhogy összekeverve tésztán igazán szuper ízélmény volt. Ki gondolta volna, hogy itt ez lesz az egyik legnagyobb problémám??

Szombaton öten elutaztunk Lübeckbe, ami egy középkori városka Hamburgtól északra. Kb. két óra alatt körbesétáltuk és megnéztük az összes nevezetességét, ami körülbelül a kikötőből, a városházából és a minden második négyzetméterre jutó templomokból áll. Út közben betértünk egy kis olasz étteremben, ahol bepizzáztunk rendesen, majd továbbutaztunk Timmerdorferstrandba/-hoz/-ra, ahol elsétáltunk a tengerpartra. Bazi hideg volt és nagyon fújt a szél, de abszolúte megérte a látványért megfázni és ma szenvedni a torokfájással. Habár...nagyon furcsa érzés volt ilyen hidegben és ekkora szélben látni a tenger hullámzását, hallani a morajlását és érezni az illatát. Fotóztunk párat, majd facebook-ra igyekszem felrakni tájékoztató jellegű képeket.:) 
A vonatutakon nagyon sokat nevettünk, egyszer előre éreztem, hogy röhögőgörcsöm lesz, úgyhogy nem is próbáltam visszafogni magamat, gondoltam, egyszer úgyis meg kell ismerniük ezt az oldalamat is, habár amikor először látnak ennyire nevetni az emberek, mindig azt hiszik, hogy részeg vagyok. Megtanítottam nekik a magyar kifejezést, amin mindig nagyon tudok ilyenkor nevetni, és elmagyaráztam nekik azt is, hogy nálunk az angol "if" "ha"-t jelent, így ha egymás után sokszor mondod, hogy "if if if", akkor az "hahaha"-t jelent, azóta ők is használják. :D

Ma pedig, azaz vasárnap befejeztem az egyik beadandó feladatot (a magyar fősulinak) és délután elmentünk moziba Laviniaval. Megnéztük a Cinderellát, vagyis a Hamupopócskát angolul(!), előtte pedig leadták a Frozen Fever-t, vagyis a legújabb Jégvarázs kisfilmjét is, úgyhogy igazi Disney hangulatban távoztunk a  helyiségből. A film egyébként nagyon tetszett, nem egy tipikus Disney musical, viszont annál cukormázasabb a sztori, de hát azt úgyis ismeri mindenki. Amúgy mostanában a Disney tervezi, hogy egyre több tündérmesét és hagyományos rajzfilmet dolgoz át filmmé, elvileg a Szépség és a szörnyeteggel is terveznek kezdeni valamit. Izgatottan várom a végeredményeket.

Most pedig jó éjt! :))

A vasárnap múzeumozással telt. Jártunk egy hajómúzeumban, ami igazából csak azért volt izgalmas, mert azt képzeltem, hogy a Titanicon vagyunk. Aztán elmentünk a helyi panoptikumba, ami tulajdonképpen a Madame Tussauds gyenge hasonmása, vagyis a "bábuk" szépen ki vannak dolgozva, de az ár-érték arányt tekintve nem éri meg, mert nagyon kevés látnivaló van ott. Ezután hazajöttünk, majd este visszamentünk a városba táncórára. Szóval nyugisan, lazán eltelt a vasárnap.

Hétfőn volt két órám a suliban, aztán vártam a modern jazz órára, ami amúgy egész jó volt, majd este skypeoltam az egyik barátnőmmel, ami nagyon feltöltött. Amúgy mindig nagyon jól esik, ha valakivel hosszasabban beszélgethetek, mert engem minden izgat, ami otthon történik, pláne akkor, ha a barátaimról van szó. Szóval ne féljetek írni. :D Ja, és aznap volt a mamám névnapja, szóval őket is felhívtam, nagyon örültek a kis unokájuk hívásának, meg persze annak, hogy hallhatják a hangomat.

Kedden is volt egy órám, de az nem volt annyira izgis. Viszont azt vettem észre, hogy a két osztály, amiben benne vagyok egyre inkább nyit felém. Az emberek (értsd az eredeti németek) egyre nyitottabbak, már mernek kérdezni tőlem dolgokat, talán most kezdenek rájönni, hogy én vagyok itt a csili-vili új játékszer. Ez egyébként szuper érzés. Mert hogy egyébként mindenki más, aki nem igazi német, szóval például a Noura és barátai, akik Libanonból, Egyiptomból és még ki tudja, hány helyről "érkeztek ide" sokkal nyitottabbak, kb rögtön felajánlották, hogy csinálhatunk közösen programokat, mert ők teljesen átérzik a helyzetemet. 
Egy másik "megfigyelésem", hogy itt tényleg mindenki nagyon szőke. Ezt úgy értsd, hogy akinek nem szőke haja van, az vagy nem eredeti német vérvonalú/származású vagy festeti. Mert hogy vannak, akik szerintem már csak lázadásból is befestik a hajukat, hogy "ne legyenek átlagosak". Na, mindegy, csak gondoltam, vicces, ha megemlítem.
Délután elmentünk a Saturnba, ahol az Imagine Dragons dedikálás volt. Már nagyon vártam, pedig nem vagyok az a rajongó típus, sőt, azon kívül, hogy a zenéjüket szeretem, nem igazán ismerem őket. Viszont ahogy láttam, van nekik elég rajongójuk Hamburgban is, mivel kígyózó sor meg sikítozó tinilányok hada várta őket. Menőmanókhoz híven késtek vagy negyed órát, de ezzel nem volt semmi baj. Nagyon közvetlenek és emberiek voltak, nem úgy viselkedtek, mint akik sztárok és most érkeztek Amerikából a reflektorfényből. Megkérdeztem egyikőjüket, hogy van és még ő lepődött meg, hogy megkérdeztem. Ahogy észrevettem, örült a kérdésnek, megköszönte, válaszolt, hogy jól és visszakérdezett. Közben pedig az általuk adott fotót írták sorra alá. Szóval jó élményként maradt meg, abszolút a pozitív csalódás kategória.
Érdekes, hogy erről a dedikálásról is a Lacitól értesültem, ő is csak a metrón látta.
Amúgy nem tudom, mi van a németekkel, hogy ők is vertikálisan építkeznek, de ez a Saturn üzlet is van vagy 6 szintes és a poén benne az, hogy mind a 6 szintet meg tudták tölteni elektronikai cikkekkel.
Aznap volt továbbá kiskutyám, Georgio szülinapja is, úgyhogy távpuszival felköszöntettem. *.*

Szerdán elmaradt az első órám, mert a tanár betegeskedett. Kaptunk róla e-mailt. Időben. Furcsa. 
Szóval bementem a második órámra, ahol összesen 4-en voltunk bent, így a tanár kicsit kibukott, de hát a németeknek nem olyan fontos az angol óra, amúgy is unalmasnak tartják ezt az órát és egyébként is volt más ezer tanulnivalójuk meg dolguk. Szóval kb még mi kaptunk dicséretet, mert ott voltunk.

Csütörtökön találkoztam a Noura-val, a libanoni lánnyal, aki a szülei révén tud magyarul. Nagyon aranyos, oda nem illő fogalmakat használ sokszor, de akcentusa az sosincs. Forró csokiztunk egyet, majd neki vissza kellett mennie a suliba. Este még Laviniaval elmentünk zumbára, gondoltuk, mozgunk egy kicsit a berlini hosszú hétvége előtt. 

Pénteken pedig elindultunk utunkra Berlinbe.

A hétvégémről egy következő bejegyzésben igyekszem írni. ;) Puszi

Furcsa szó ez ebben a helyzetben. Sokféleképpen értelmezhető. Elmagyarázom, miért.
A hétvégét Berlinben töltöttük, amiről majd később írok. Amikor a városban mászkáltunk, akkor az otthon a berlini szállás volt. Ha a szálláson pihentünk, akkor Hamburgot és az itteni szállásunkat hívtuk az otthonunknak. Viszont ha valaki megkérdezte, hogy honnan jöttünk, akkor Belgiumot és Magyarországot említettük természetes módon. Kicsit összezavaró jelenség tud lenni. Na, sebaj. :-)
A legérdekesebb mégis az volt a berlini utazással kapcsolatban, hogy amikor Hamburgba visszatérve megláttam az általam is ismert épületeket, megkönnyebbültem. Megnyugodtam, mert újra "itthon vagyok". Visszazökkentem a megszokott kis életembe.

Hű, régen írtam, mindegy, kiküszöböljük, igyekszem gyorsan összefoglalni a hetemet. Innen is látszik, hogy talán kicsit sűrűsödnek a napjaim. Vagy csak még többet lustulok, mint eddig.

Múlthét szombaton találkoztunk négyesben a Lacival, az Emillel ( a negyedik Erasmusos) és a Laci helyi barátjával, Marioval. Marioról azt érdemes tudni, hogy származásilag 100%-osan német, de közben abszolút úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy olasz, ezért nagyon kedves, nyitott és segítőkész, ráadásul anno eltöltött egy félévet az Erasmus program keretein belül a Külkeren, ezért még pár magyar mondatot is tud. Nagyon aranyos volt, mikor próbálta előkotorászni őket az emlékeiből. Szóval most pedig mi tanulunk az "ő egyetemén". Mivel rossz idő volt, ezért egy rövid séta után beültünk enni egy hamburgert (ha már Hamburgban vagyunk...:D) aztán mivel a fiúk meccset (Bundesligát) szerettek volna nézni, ezért beültünk egy kocsmába, aminek az lett a vége, hogy én inkább a wc-ben telefonáltam a családommal, mert pont akkor volt a közös szülinapozás és diplomaosztó ünneplés. Este végül nem mentem el a házibuliba, mert későn kaptam róla infókat.

Vasárnap elmentünk egy kiállításra a Laviniaval, amiről azt hittük, tovább fog tartani, de ahogy odaértünk, rá kellett jönnünk, hogy ez esetben az utazásról szóló kiállítás csak pár magát hirdető standot jelent lelkes hostessekkel, így ez számunkra nem volt túl izgalmas, viszont szereztünk pár szép képeslapot, ami tökéletes a szobáink dekorálására. Lassan a szobám egyik fala tele lesz mindenféle képekkel, képeslapokkal és papírokkal. De ez jó. Otthonos.

Hétfőn volt két órám a suliban, majd gondoltuk, lefoglaljuk a szállást és a buszjegyeket a berlini útra, ám a tervünk kudarcba fulladt, amikor Emil ráeszmélt, hogy mi tulajdonképpen a jövő hétvégéről beszélünk, amikor ő "lehet, hogy" elutazik Svédországba. Szóval két napig vártunk a válaszára, majd kb 2 órával azelőtt, hogy megkaptuk volna a választ, eldöntöttük Laviniaval, hogy mi nélküle is elutazunk jövő hétvégén, mert akkor már pénteken tudunk indulni és így három napunk is lesz körülnézni. Ebből aznap este egy kisebb összekapás lett Facebook chaten keresztül, de hát mit is várhatnánk egy okoskodós pasitól, aki mindenről azt hiszi, hogy ő tudja legjobban a világon. (Kedves férfiak, akik olvassátok ezt, kérlek szépen titeket, ne vegyétek magatokra, ez nem rólatok szól. Ja, ha már itt tartunk, az iráni srác azt hiszi, hogy én minden pasit utálok, mert vele nem vagyok hajlandó lelkesen csevegni. Rákérdezett, hogy én minden férfival így viselkedek-e és hát mit kellett volna válaszolnom? Persze, hogy rávágtam, hogy "Igen, mindig.". Mintha nem lennének férfi nemű családtagjaim és barátaim...) Szóval szerencsére tegnap este ebből a kis konfliktusból már semmi sem érződött, de erről a programról majd később.
Este még elmentünk Laviniaval egy Modern Jazz táncórára, ami számomra inkább volt modern kortárstánc, mint jazz, de így is élvezhető volt. Itt legalább tanulunk egy konkrét koreográfiát, szóval szuperke :)

A kedd eltelt, volt egy órám, aztán gondolom, elrepült az idő itthon takarítással és Lilizéssel. Ugyanis a hetem fele azzal telt, hogy jobban megismertem Lilit, a magyar lányt, akivel együtt laktunk és folyamatosan együtt voltunk. Együtt ettünk, pakoltunk, megírtuk a HÖK-ös választási plakátra a szövegemet, közben ő szépen kilakkozta a körmeit és mindig elrepült az idő a sok beszélgetéssel. Na hát igen, ugyebár magyarul folyamatosan tudtunk pofázni. Bármiről.

Szerdán elintéztük az itt éléshez szükséges papírokat, szóval most már teljesen hivatalosak vagyunk. Aztán bementünk a suliba a karrier napra, amin végül nem maradtam ott, mert nem voltam túl jól, majd megvettem a szemeszter bérletemet, ami augusztus végéig érvényes, szóval haza sem kell mennem a nyárra, vagy akár vissza is jöhetek, szuper lehetőség. Hazajöttem, pihentem, Liliztem és este pedig visszamentem találkozni egy pár éve itt élő magyar lánnyal, Krisztivel. Ő itt tanul az egyik egyetemen informatikát és mellette a Starbucksban dolgozik. Az ideje nagy része ezzel el is megy, de este össze tudtunk futni pár órára beszélgetni, szóval ő is mesélt az itteni életéről. Nagyon aranyos, de furcsa, hogy már 3-4 év ittlét után egy kis akcentussal beszéli a magyart, illetve ráadásul a nagymamája Erdélyben él, hozzá szokott hazamenni néha, talán ezért használ néhány szót másképp, de minden esetre nagyon jól esett hallgatni.

Csütörtökön beteg voltam, itthon pihengettem, skypeoltam órákat a barátaimmal, ami nagyon jól esett, aztán a bíztatásukra (csesztetésük hatása) estére összeszedtem magam és elmentem egy újabb Erasmusos buliba. Kb éjfélre értünk oda és mivel a betegségben lefáradtam, viszonylag hamar haza is indultam. Könnyű dolgom volt igazából, mert a Reeperbahn-ról egyenesen hazahozott egy busz 50 perc alatt, ami ugyan hosszú út volt, de legalább nem kellett átszállni. Na, nem úgy, mint pénteken...

Pénteken is pihis napom volt, gondoltam, tartalékolok energiát estére.Közben reggel Lili hazament Magyarországra, neki ennyi időre szólt itt a mandátuma, német nyelvet tanult egy iskolában, aztán most majd készül otthon a nyelvvizsgáira és az érettségire. Hajrá-hajrá! :)
Este 9-kor találkoztunk mi Erasmusosok, Mario és a nemzetközi irodás ügyintézőnk, Marc is a Sternschanze-nál, a diákok negyedében, majd elmentünk egy kocsmába. Vagyis háromba is rögtön, mert csak a harmadikban jutott hely nekünk, ott is csak állva. Iszogattunk kicsit, közben beszélgettünk és fokozatosan egyre többen lettünk, jöttek Mario egyéb barátai is, akik szintén németek. Egész nagy társaság lettünk, még az egyetemünkről is volt ott két csajszi, fura is volt először a Marcnak, hogy nem hivatalosan álljon hozzájuk. Az egyik lány, aki egyébként Mario lakótársa nagyon közvetlen volt, egy csomót beszélgettünk, és kiderült, hogy ő is Berlinben lesz jövő hétvégén, szóval majd ott is tudunk találkozni. Biztos szuper hétvége lesz, főleg, hogy az egyik lakótársunk, Anastasia is ott lesz akkor, vele is szeretnénk majd találkozni.^^
Szóval épp sétáltunk át a kocsmából egy másik helyre, ahol kipróbáltuk a helyi specialitást, a Mexicanat (ami tulajdonképpen Bloody Mary feles pohárban és talán kicsit töményebben), s út közben megálltunk egy "Kleine Pause" nevű helyen enni egy hambit, hiszen az hajnalban épp aktuális, miért is ne? Erre a helyre is rögtön rámondtuk a Laviniaval, hogy ide még egyszer vissza kell jönnünk, mert viszonylag olcsó és nagyon finom volt az étel. 
Amikor a Lavinia és a Laci megunta a "bulit" és eldöntötték, hogy ők hazaindulnak, gondoltam, oké, én még maradok, hiszen innen egyenesen hazajutok busszal. Ahha, a francokat... A németek olyan lelkesek, hogy ahelyett, hogy hétvégéken is az éjszakai buszokat használnák, inkább járnak a metrók, az S-Bahnok és buszok, így kb 3 átszállással tudtunk volna hazajutni, de ez végül csak 2 lett, mert már annyira fáradtak voltunk, hogy fogtunk egy taxit a koliig. 

Ma igyekeztem kialudni magam, félig meddig sikerült, de azért reggel egyszer fel kellett kelnem, mert kiköltözött az Anastasia és a plusz matracát nálam hagyta, hogyha jön majd vendégem, legyen min aludnia. Egyébként Anastasia még itt marad Hamburgban kb két hétig az ismerőseinél, addig majd még találkozunk.
Mivel sütött a nap, elmentünk sétálni egyet Rahlstedtben a Laviniaval, majd beugrottunk egy-két boltba is, és bevásároltunk az Edekában is (élelmiszerbolt a közelben). Igazából mostanában alig kell majd bármit is vennünk, mert a kiköltözött lányok nagyon sok mindent itt hagytak, mivel repülővel nem tudod hazavinni a fél életedet.
Miután hazajöttünk, sütöttünk muffint és megnéztük tinikorunk egyik legjobb és leggázabb filmjét, ami amúgy bármikor jobb kedvre tud deríteni. Nem árulom el, mi az. Nem, akkor sem.
Ja, és ma megkaptuk a csodálatos HÖKös választási plakátokat, hát uccu neki, ki velük Facebookra. :D

Holnap pedig a Lavinia és a Laci reggel mennek a híres hamburgi halpiacra, ami a kikötőben található. Én biztos nem leszek képes felkelni, de majd ha apa itt lesz március végén, akkor vele úgyis el kell mennem és az az alkalom bőven tökéletes lesz a korán kelésre. Később majd találkozok velük és elmegyünk egy-két múzeumba, este pedig táncra. Remélem, a holnapi ismét egy nagyszerű nap lesz.

Ja, és TAVASZ VAN!!!! :D

A vasárnap esti tánc végül jól sikerült. Nem mondom, hogy meglepődtem, mert láttam már ilyet jó párszor, de mindegy egyes alkalommal elcsodálkozom azért egy kicsit. Hogy létezhet az, hogy egy férfi jobban és szexisebben tudja tekerni a csípőjét, mint a nők többsége? És ez nem feltétlenül kötődik szerintem nemi identitáshoz. Sőt!
Na, mindegy. Az óra egy negyede azzal telt, hogy a tanár elkezdte megtanítani a többieknek a csípő 8-as vonalban való mozgatását, amit én kiskoromban megtanultam (nem nagyképűségből mondom/írom:D), szóval jutott egy kis időm jól eső nyújtásra. Ja, és a táncról jut eszembe, ma végre egy kicsit elkapott az ihlet és táncikáltam egy pindurnyit itt a száradó ruhák között. Érdekes módon az ihletet Beyonce "Haunted" című dala hozta meg. Talán a zene az egyetlen dolog, ami tetszett "A szürke ötven árnyalatában", ha jobban végiggondolom. 

Hétfőn voltak óráim, beugrottunk a boltba is, zajlott az élet a "normális kerékvágásban". De mégsem annyira, mert hétfőn volt édesanyám 50. születésnapja. Lehet, hogy én jobban vártam, mint ő, már csak az előre elrendezett meglepetés ajándéka miatt is. Előző este megengedtem neki, hogy kinyissa a Hamburgból küldött szülinapi képeslapot, amin nagyon cuki kiskutyák voltak meg persze egy felirat. Sajna túl hamar odaért a levél. Túl gyors a német posta.
Na szóval, még mielőtt eljöttem volna Németországba, rendeltem anyunak a Nándoriban egy 8 szeletes csokitortát, amire kértem 40-es gyertyát és tűzijátékot is. Illetve még egy "apróságot", egy marcipán péniszt poénból. Igazából a poén nem az, hogy én bementem a cukrászdába és ezt rendeltem meg, hanem az, hogy a pultos csajszi szemrebbenés nélkül leírta. Persze, egy jóval trágárabb szóval... Aztán megkértem a legjobb barátnőmet, hogy vigye el anyunak aznap és ő meg ki is találta, hogy majd levideózza a jelenetet, amikor anyu megkapja, és hogy még a kapukódot is adjam meg neki, mert akkor még hallani sem fogja, hogy valaki megérkezett. Anya igazából csak egy csomagra számított, mivel még azt is tudta, hogy nagyjából hány óra körül kell otthon lennie. A videókból, amiket kaptam kiderült, hogy maga a barátnőm is elfelejtette, hogy milyen "dísz" van a tortán, így talán ő lepődött meg a legjobban, amikor átvette azt. Majd mikor anyuval együtt kibontotta a dobozt otthon és meggyújtották a gyertyákat meg a tűzijátékot, szakértők módjára elkezdték elemezni a kinézetét. Jót nevettem rajtuk. Drága barátosném, ha olvasod ezt, köszi még egyszer! És Anyu, boldogságos szülinapot még egyszer! :D

Kedden volt egy óránk Laviniaval, majd utána találkoztunk a cserediákomékkal, Cocoékkal. Elmentünk együtt ebédelni, vagyis nem kellett sokat mennünk, mert a főpályaudvaron találkoztunk és ott be is ültünk egy étterembe. A jóleső ebéd után elutaztunk a Miniatur Wunderland-ba, ahol különféle országok és városok élethű mását építették fel szakértő emberek évek alatt, többek között Hamburg makettje is megtalálható. Éppen mostanában építik Olaszországot, a munkálatok várhatóan két évig tartanak majd összesen. Nagyon szuper egyébként az a hely, mert annak ellenére, hogy nem vagyok már gyerek, egy napot simán el tudnék ott tölteni csupán nézelődéssel és csodálkozással. Azon a helyen minden a részletekben rejlik. Láttunk például a reptér parkolójában verekedő embereket, vagy éppen kutyasétáltató gazdikat a maketteken. Nagyon aprólékosan és kreatívan ki vannak dolgozva. Lehet, hogy pár év múlva majd érdemes lesz ide ellátogatni. 
A múzeumozás után viszont sietnünk kellett, mert még a szülinapi buli előtt haza szerettem volna jönni összeszedni magam. Az Erasmusos bulik szervezője 26 éves lett és mivel ott voltam az előző buliban, sőt, valószínűleg emlékezett rám, ezért meghívott engem is. Az egyik kedves lakótársammal mentem oda, mivel ő már otthonosan mozog abban a társaságban és tudta, hogyan juthatunk el a másik koliba.Vittem ajándékba egy pohár pezsgő bort (korábban még sosem kóstoltam), amit ott volt is lehetőségem megízlelni. Nagyon kedvesen üdvözölt minket mindenki, pár ismerős arc azért volt ott. Az egyetlen problémám az első 10 percben csak az volt, hogy ők mind görög anyanyelvűek, hiszen vagy Görögországból vagy Ciprusról érkeztek, ezért egy mukkot sem értettem abból, amit beszéltek, viszont nagylelkűen néha-néha elmondták nekem angolul, hogy mi a téma vagy kérdeztek párat felőlem. Igazából mind nagyon kedvesek, és már tanultam is tőlük pár hasznos szót. Például amikor koccintanak, akkor ők azt mondják:"Jámász!" (nem tudom, hogy írják), vagy ha káromkodnak, azt "Malaca"-nak mondják. Valójában ezt a "Malaca" kifejezést majdnem mindig használják, ők maguk mondták, hogy mindegy, hogy éppen szomorúak, boldogak, idegesek, vagy nyugodtak, legtöbb esetben beillesztik ezt a szót a mondatba. Az este jól telt összességében, végül egyedül kellett vonatoznom és buszoznom hazáig, de Lavinia is várt haza szeretettel és még a buszsofőr is megvárt minket a helyi vasútállomáson, mert látta, hogy késik a vonat. Nagyon rendes dolog volt tőle.

Szerdán volt két órám a suliban, délután filmeztünk egyet itthon Laviniaval, mert volt bőven időnk. Megnéztük "A csajok háborúját". Este pedig az egyik lakótársunkkal, Annikaval utolsó vacsoráztunk egyet, mivel ő másnap kiköltözött. Sajnálom, hogy pont ő ment el, mert nagyon rendes volt, (nem úgy, mint a többiek) ráadásul jókat nevettünk hármasban, ha esetleg együtt vacsoráztunk néha napján. 

Csütörtökön reggel 9-re bementem a suliba, mert lett volna órám, de mivel kb. 2 percet késtem volna és a tanár már bent volt a teremben zárt ajtók mögött, ráadásul még a liftben is találkoztam egy csoporttársammal, aki megerősített abban, hogy ez a tanár egy szigorú dög, így nem mentem be. Ellenben utamat rögtön a tanulmányokkal foglalkozó hölgy irodája felé vettem és leadtam azt a tárgyat, hiszen még így is tudom majd teljesíteni a minimum 15 kreditet, amit az Erasmus programban elvár a magyar intézmény az ösztöndíjért cserébe kb. Délután kicsit kitakarítottam a szobámat, majd mivel nagyon szépen sütött a nap, elmentünk Laviniaval sétálni egyet a környéken, s a séta közben reménykedtünk, hogy nem a két héttel ezelelőtti vasárnapról megismert iráni srác fog hozzánk költözni. (Erről még később...)
Bementünk a helyi kis plázába is, ahol vettem pár dolgot az írószerboltban. Este pedig elmentünk zumbázni egyet, szuper volt, főleg a latinos lépések, amibe néha kicsit belezavarodtunk. 
Illetve pénteken volt anyu névnapja is, de mivel a névnapok nem annyira fontosak, főleg nem például a német kultúrában, így egy egyszerű köszöntéssel túlestünk rajta. :)

Pénteken, vagyis ma egy igazi lazítós napot tartottam. Délben kimásztam az ágyból, sorozatoztam, hajat mostam, bevásároltam (szigorúan csak délután 4 után, hiszen addig annyi dolgom volt...) és főztem is egy kicsit magamnak, igazából finom lett (^^). Aztán egyszer csak a nagy főzés közepette bejött az ajtón az iráni srác, akinek annyira bonyolult a neve, hogy senki nem tudja megjegyezni. Kissé meglepődtem, hogy a mi lakásunkban van, hiszen ő eggyel feljebb lakik, a Lacival egy lakásban, így csak annyit tudtam kinyögni neki, hogy mit keres itt. Persze, egy köszönés után és azért nem bunkó stílusban. Aztán kíváncsian vártam a sztorit. Igazából nyilván tudtam, hogy azért van nálunk, mert be fog költözni a másik lány helyére még ma vagy holnap, mert a fenti lakásból egy lány az irritáló stílusa miatt kiköltöztette a gondnokkal, de csak reménykedtem, hogy mégsem így fog történni. Oké, nevezzetek gonosz dögnek, de ti nem ismeritek őt. Ő nagyon kedves és érdeklődő, de nagyon túlzásba is viszi a dolgot. Például a Lacinak másfél hetes ismeretség után, ami alatt kb 1 órányi értelmes beszélgetés zajlott le köztük életvezetési tanácsot adott. Laviniat és engem pedig a városnézés alatt gyakran "tapizott", vagyis tudjátok, ő jóval délebbi kultúrából érkezett ide, szóval neki az intim szférában való turkálás, más hajának piszkálása és a hosszú, erős ölelés nem kötődik egy szorosabb kapcsolathoz, így velünk is bátran viselkedett ezek szerint. Ez persze mindegyikünknek kicsit sok volt. Ma én is megkaptam tőle, hogy "Itt nálatok (értsd:a lakásunkban) mindenki ilyen komoly?" Mondtam neki, hogy nem, egyáltalán nem vagyunk komolyak, és én is csak azért vagyok ilyen, mert éhes vagyok. Szóval az ő sztorija valami olyasmi volt, hogy mivel a fenti lakásban kevesebben voltak, és ezáltal élet sem sok volt, ezért ő kérte meg a gondnokot, hogy elköltözhessen. Én erre közöltem vele, hogy itt csak lányok laknak, ráadásul itt állandóan cserélődnek az emberek, szinte minden hónapban majd egy valaki, majd jön a helyére egy új. Őszintén nem tudom, mit vár tőlünk, de az tuti, hogy ha kopog 11 előtt az ajtómon, hogy csináljunk közös programot, akkor én is levelet írok majd a gondnoknak. Na jó, adok neki még egy esélyt, végül is rendes srác. Bár közölte velünk, hogy neki van barátnője otthon, de itt is szeretne egyet, és ezt az ötletet még a barátnője is támogatja. Erre már végképp nem tudtunk másképp reagálni, csak úgy, hogy akkor megérdemlik egymást.

Itt tartunk most, holnap minden kiderül. Minden esetre holnap délután megyünk a Laciékkal a városba nézelődni és beszélgetni, délutánra-estére pedig meghívást kaptam egy Erasmusostól egy házibuliba. Képzelem, mekkora buli lesz, ha már délután 5-kor kezdődik. De azért szerintem elmegyek és megnézem, hogyan buliznak a németek.

Bocsi, hosszú lett, jár a keksz ;D